Körülbelül 8-10 éve foglalkozom fotózással, s mint a legtöbb tevékenységem ez is hobbiként kezdődött. De kinek nem?
Sajnos a filmes korszakból teljesen kimaradtam. Gyerekkoromban Édesapámnak volt egy Praktika gépe, melyet igen sokszor bűvöltem; legtöbb esetben film nélkül “kattingattam” vele – tét nélkül.
Aztán a főiskolán kerültem igazán testközelbe a fotózás témájával. A Hallgatói Önkormányzatnak volt egy digitális gépe (talán egy Olympos), melyet többször birtokba vehettem. Egy fél lépéssel komolyabb szerkezet volt, mint az átlagos masinák. Annyira jó volt, hogy elkezdtem játszani a manuális móddal: zársebesség, rekesz, ISO, fehéregyensúly. Vaj mi keveset tudtam még akkor ezekről a dolgokról. De előkerültek a különböző perspektívák, hosszú záridejű képek éjjel, és a megannyi főiskolás rendezvény dokumentálása.
Később sikerült “kiszenvedni” egy Sony F828-as gépet. Ez már igazi ugrásnak számított. Bár még mindig nem tükörreflexes, és nem cserélhető objektíves megoldás volt, viszont nagyon élethűen adta vissza a fejlettebb eszközök használatát, működési elvét. Nagyon sok kép készült abban időszakban. Teszt-teszt-teszt. Másképpen nem lehet tapasztalni. Elsősorban koncerteken “dolgoztam” vele. A munkámból adódóan jó lehetőség volt komoly téma közelébe kerülni, és az akkori cégemnek is jól jöttek a “kicsit profibb” látványok a porfólióba.
Aztán jött a nagy áttörés, mellyel fel is gyorsult a fejlődés kereke. Az első tükörreflexes – igazi – fényképezőgép. A korábban elsajátított technikák igazából itt kezdtek élni – mikor a keresőt a szememhez emeltem. Jöttek az objektívek csereberéje, tesztelése, egyre jobb és kifinomultabb lencsék, izgalmas témák. Egészen más világ. A koncertekről, eseményekről egyre szebb kompozíciók, hatásosabb képi világok születtek. Talán egyszerre fejlődött a látásmódom, a létrehozott színpadi látványok és a fényképeim relációjában. A kamerán keresztül egészen mást láttam, mely időről-időre beépült a produkciók tervezési szakaszába is – technikai szempontból.
Közben folyamatosan az internetet bújtam. Ki? Hogyan? Mit használ? Több vaku! Porték. Fény! Szakkönyvek. Látásmód. Pokolian sokat lehet tanulni mások fényképeiből, beszámolóiból, a leírt tapasztalatokból, melyet aztán ki kell, hogy próbáljon az ember. És katt-katt-katt-katt. Dolgozik a tükör-mechanika … :)
Eközben egyre nagyobb teret nyert az utómunka is az elkészült kattintások után. Először az Apple Aperture került a látómezőbe. Ekkor kezdtem érezni az igazi különbséget a JPG és RAW nyersanyag feldolgozhatósága között. A “kimunkálás” örömmé vált, a nyers képek szabadsága hihetetlen lehetőségeket rejtettek magukban. És ez ma sincs másképpen. Sőt.
Aztán volt egy rövid kitérőm az Adobe termékvonalra. Akkoriban kétségtelenül sokkal finomabb, részletesebb, kényelmesebb funkciókkal bírt a Lightroom. A fényképek kidolgozására vonatkozóan. Viszont fotók tárolása szempontjából soha nem tudtam megszokni. A számomra nehézkes, komplikált (“Windows-os”) fastruktúrák sok bosszúságot okoztak, mely egészen odáig fajult, hogy egy könyvtár-szinkronizálás alkalmával több száz fényképemtől sikerült megszabadítanom magam. Ott volt számomra a Lightroom vége. Vissza az egész! Ismét Aperture. Még akkor is, ha bizonyos funkciói fejletlenebbek voltak, semmi nem tudta pótolni az Apple megoldását: a könnyed rendezhetőséget, az áttekinthető katalogizálást, és a villámgyors keresési szűkítéseket, “smart albumokat”. És most itt az Aperture 3! “Tudok mesélni”! :)
A “visszaváltás” azt hiszem nem volt rossz választás. A kapcsolatom odáig “fejlődött” az Aperture-rel, hogy 2009. decemberében – Londonban – Apple Certified Trainer (ACT) minősítést szereztem az alkalmazásból. Elsőként és egyedüliként Magyarországon.
A videó- és grafikai utómunkák és a színpadtechnika azonban másként is relációba kerültek a fotózással. A különböző területek egymást erősítve, kiegészítve léptettek a fény és a színek birodalmába. Oktatásaim során nagyon hangsúlyt kapott a színkorrekció, a különböző színterek viszonya, a színhelyes képfeldolgozás, az ezekhez kapcsolódó eszközök használata, a helyes munkafolyamat kialakítása, legyen szó videóról, fényképről, vagy grafikai utómunkáról. “Ez nem művészet! Tudomány!” Ha tisztában vagyunk a fény, szín, a képalkotás, és a műszaki / technológiai hátterek tudományával, akkor sokkal könnyebb művészkedni …